Talán kezdeném azzal a remek hírrel, hogy a Színes Város Mozgalom a Pillangóhatás Pedagógiai Program keretén belül még ez év elején országos pályázatot írt ki, melynek célja az ország lepukkant területeinek megszépítése és a környezet szebbé tétele, ám mindezt iskolák és oktatási intézmények diákjaival közösen végezve, ezáltal erősítve bennük a közösségi összefogást és a csapatmunkát.
Zircen épp a napokban készült el egy futballpálya mögötti fal kifestése, amelynek ünnepélyes átadására előző hétvégén került sor, majd ezt követően pécsi és budapesti falak fognak megszépülni.
E nagyszerű hírek hallatán és a zirci átadó kapcsán úgy gondoltam felkeresem a Színes Város csapatát egy interjú miatt, ám közben azt is megtudtam tőlük, hogy egy tehetséges fiatal művésznő személyében új taggal bővültek. László Erzsébet aka Chihiro Streetcat 1987. november 26-án született Sepsiszentgyörgyön. Kiskora óta rajzol, jelenleg grafikus, sok-sok kiállítással és díjjal a háta mögött, és egy teljesen új szemléletet hozott a Színes Város Mozgalom számára.
Úgy véltem izgalmasabb, ha vele beszélgetek, mert a Színes Város ez évi projektjei mellett az ő személyes pályájáról és szót ejthetünk.
Mióta foglalkozol grafikával, mikor és hogy indult a pályafutásod?
Már az óvodában tudatosult bennem, hogy a legfontosabb dolog az életemben a rajz. 13 évesen beiratkoztam képzőművészeti suliba, ahol leérettségiztem, majd a Temesvári Képzőművészeti Egyetemen végeztem tradicionális grafika szakon. Utcai festések után figyeltek fel rám az emberek és különböző meghívásokat kaptam versenyekre, workshopokra, kiállításokra. Első díjamat hét éves koromban nyertem a Kézdivásárhely városnapok rajz versenyén.
Személyedben új taggal bővült a Színes Város, amely véleményem szerint azért is klassz, mert kiderült, hogy a csapat abszolút nyitott a tehetséges alkotóművészek felé. Gondolom örülsz a lehetőségnek. Milyen együtt dolgozni velük?
Természetesen nagyon örülök a Színes Városnak, jó érzés hasonló beállítottságú, nyitott emberekkel együtt dolgozni. Fontos, hogy csak olyan dolgokat vállalok el, amiket szeretek csinálni, szóval ez nekem ideális. Boldog vagyok, hogy az ország legnagyobb köztérszínesítő csoportjához tartozhatok.
Folytatás a hajtás után!
Amikor Magyarországra költöztél már ismerted a Színes Város munkáit és célirányosan hozzájuk vezetett az utad, vagy ők figyeltek fel rád? Hogyan találkoztál velük?
Ez nem egy cél volt, mert nem ismerem Magyarországot. Pár hónapja költöztem csak ide, de magyarként nőttem fel, hiszen az egész családom magyar. A Színes Városra nem túl kacifántos módon találtam rá. Sétáltam Budapest belvárosában, és megakadt a szemem egy művészeti szempontból is professzionális falfestményen, ami a Városháza Parknál látható. Nem tudtam, hogy létezik Magyarországon ilyesmi, pláne az lepett meg, hogy ilyen profi művet látok, hiszen aki egy kicsit is rálát erre területre, az tudja, hogy Melka Gábor, és Fekete Zsolt munkája az európai színvonalú street art megmozdulások közé sorolható. Ez számomra azt jelentette, hogy bármilyen rajzot meg tudnak csinálni a falon, ha erre képesek voltak ennyi idő alatt, szóval ebből adódott, hogy még aznap elkezdjek kutatni, ki csinálhatta a festményt, és az interneten viszonylag gyorsan meg is találtam a csapatot. Küldtem egy emailt magamról, és a referenciáimról, nem sokra rá pedig találkoztunk, és munkát ajánlottak. Talán meseszerűen hangzik kicsit, de valóban így történt.
Lehet így kellett történnie, hiszen személyed által teljesen új szemlélettel gazdagodott a Színes Város. Mindez az előttetek álló köztéri munkáknál lesz főleg érzékelhető, vagy sokkal többről van szó? Milyen nagyszabású tervekkel készültök erre az évre?
A 2012-es munkákról egyelőre nem beszélhetek, de az igaz, hogy egy merőben más szemléletet hoztam magammal, ami színesíteni fogja az irányokat. Arról beszélnék szívesebben inkább, mi tetszik ebben a csapatban. Tetszik, hogy magyar festékgyártó a partnerük, a Kemikál Zrt., és az is szimpatikus, hogy nem valamilyen külföldi trendet lovagolnak meg, hanem Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) szellemiségét értelmezték újra, és az országban elsőként kezdtek el köztérszínesítéssel foglalkozni. Szeretem Vasarelyt, de egyáltalán nem szeretnénk Őt utánozni, inkább maga a szellemiség - vagyis az, hogy a művészet vonuljon ki az utcára, a közterekre - a fontos mozgatórugója az egyes munkáknak. A Színes Város Pillangóhatás Pedagógiai Programjának zirci helyszínén voltam a művészeti koordinátor, amely program középiskolás diákokat von be a köztérszínesítésbe, de emellett erős dolgok várhatóak idén, ennyit elmondhatok.
Folytatás a képek után!
Mely dolgok a legfőbb inspirációs források számodra? Mi az, ami nagy hatással van rád és a munkáidra?
Minden mélyen megmaradt pillanat, a múltam, a zene és az utca van a legnagyobb hatással a munkáimra. Engem soha nem inspiráltak más művészek, mindenkinek megvan a saját, egyedi világa, storyja. Mindenki mesélje azt, amit hozott. A zenének hatalma van, ha kint dolgozom, nem is tudok nélküle festeni, nem szeretem, ha elvonja mindenféle más infó a figyelmemet. A stílusomat is nagyban befolyásolja a zene. Számomra az expresszionizmus és az őszinteség a legfontosabb, ez egyértelmű szabadságot biztosít, és nem is kell semmi más. Én így kommunikálok, és a legtöbb rajzom személyesen szól valakihez.
Egy picit elkanyarodik az előző kérdésektől, de mi a helyzet Erdélyben az utcaművészettel? Ismersz kiemelkedő alkotókat?
Erdélyben nincs street art, de a Színes Város csapattal tervezünk menni Erdélybe is, mert a festékgyártónak van erdélyi irodája. Akad pár graffiti szerűség, de nagyon ritka, és ráférne arra a vidékre is valami színesítés. Nem tudok kiemelkedő erdélyi utcaművészt mondani, a román városok sokkal aktívabbak, ezért eddig románokkal dolgoztam együtt.
Látsz különbséget e két ország utcaművészetében?
A két ország közti különbség… hm, nagyon kevés ideje vagyok itt, de az első benyomásom az volt, hogy itt messze nagyobb a graffiti kultúra, míg ott merészebb a street art.
Színes Város a Facebookon
Pillangóhatás Program a Facebookon
