Egy magyar graffiti művész Tahitin - no persze nem vakáción, arról minden bizonnyal nem írnék. Éppen ellenkezőleg! Festeni volt egy nagyszabású graffiti versenyen, az ONO'U Graffiti Festival Tahiti rendezvényen! A Francia Polinéziát alkotó szigetcsoport legnagyobb szigete, Tahiti, első alkalommal adott otthont nemzetközi graffiti fesztiválnak idén májusban. Az esemény egyik alappillére az a graffiti verseny volt, amelyen TransOne is indult, a másik azok a monumentális falfestmények, melyeket a világ számos pontjáról összetrombitált neves és elismert művészek készítettek.

TransOne egy sikeres nevezés után bejutott a zsűri által kiválasztott legjobb huszonnégy közé, majd Tahitin, élőben, a huszonnégyből továbbjutott a tíz finalista közé. És bár nyernie ez alkalommal nem sikerült, mégis, az élmény, a tapasztalat és a kaland kárpótolta őt, hiszen a siker nemcsak abban mérhető le, ha felállsz a dobogóra, sokkal inkább a megtett útban.

- Mielőtt belevágnánk, kérlek mutatkozz be mindazoknak, akik nem ismernek! Ki vagy, mióta graffitizel, és hogyan jellemeznéd a stílusod?

- '99 környékén kezdett el foglalkoztatni a graffiti, mint művészeti forma, de csak 2006 környékén vágtam bele aktívan TransOne név alatt. Már a 2000-es évek elején is ezt írtam, de csak később ástam bele magam a témába. Stílusomat tekintve több-kevesebb kisérletezéssel megmaradtam a betűk formálgatásánál. Az utóbbi időben egyre erősebben kanyarodok az experimentál és absztrakt hangvétel felé, de egyenlőre a betűk adják a gerincét a munkáimnak.

- Első nemzetközi versenyed volt?

- Abszolút! Festettem már több helyen külföldön, rendezvény keretei között is, de ez volt az első alkalom, hogy külföldi versenyen vettem részt.

- Tahiti a világ másik felén van, nagyjából úgy 16 500 km Budapesttől, ez igen kimerítő utazás lehetett. Milyen utad volt?

- Elég hosszúra sikeredett. Úgy alakult, hogy előtte Párizsban töltöttem pár napot. Ott is készült egy-két rajz és utána vágtam bele a huszonkét órás repülőútba. Eddig csak a kontinensen belül repültem, tehát elég megterhelő volt maga a tudat is számomra, hogy tizenkét óra Los Angelesig és onnan még nyolc óra Tahiti. Bíztam benne hogy abban a két órában, amíg LA-ben leszünk, legalább kifújhatom magam, de gyakorlatilag miután leszálltunk, onnantól kezdve két órán át tartott, amíg átellenőriztek minket, majd vissza a gépre.

- Első benyomás, miután megérkeztél?

- Tahiti egyszerűen lenyűgöző! Egy európai városi környezetből belecsöppenni ebbe a paradicsomba felbecsülhetetlen. Pedig sokan hangsúlyozták, hogy nem is Tahiti a legszebb rész, hanem a környező kis szigetek.

- A szervezéssel is minden rendben volt?

- Természetesen. A fesztivál és a szervezés profi volt, semmiben nem volt hiány, de mint minden ekkora projektnél és első alkalommal való szervezésnél voltak kisebb bökkenők, de alapvetően mindent megtettek a kényelmünkért. Teljes mértékben azt lehetett érezni, hogy tiszteletben vagyunk tartva. mint Vendégek.

- Volt kitűzött célod a versennyel kapcsolatosan? Elvárásokkal érkeztél vagy inkább a szerencsére bíztad magad?

- Természetesen volt, mint mindenkinek, aki elmegy egy versenyre, de nem hagytam hogy az elvárásaim irányítsanak, mert maga az élmény is eleget tett az elvárásaimnak. Ha dobogóra kerülök nyilván az lett volna a hab a tortán - amit így is nagy falatokban habzsoltunk mind.

- És hogy zajlott maga verseny?

- A verseny két fordulóban zajlott. Első nap huszonnégyen, adott színekkel, de megadott téma nélkül dolgoztunk. Innen jutott tovább tíz ember. Ezt a kanyart jól vettem, sikerült jó munkát csinálnom, de fel voltam készülve arra is, hogy nem jutok tovább. A második nap adott téma és választható színek voltak. Én a "deep love" témát húztam és volt is rá egy ötletem, amely végül nem bizonyult annyira jónak, mint mikor elkezdtem dolgozni rajta. Szóval másodszorra kevésbé kaptam el a fonalat, ezáltal teljes mértékben tiszta volt, hogy nem fog összejönni a dobogó. De ez rendben is van így, a dobogósok abszolút megérdemelten kerültek a helyükre. Viszont többen hangsúlyozták nekem - ami számomra nem esett le -, hogy már az hatalmas eredmény, hogy én voltam köztük az egyetlen olyan személy, aki egyedül jött egy országból és átjutott a második körre, holott mindenki más kiesett. Számomra már ez nagy megtiszteltetés, főleg egy ilyen kis országból.

- Sokan figyelemmel kísérték a rendezvényt?

- A Tahitin élő emberek hatalmas érdeklődéssel fogadták az eseményt, több ezren látogatták a hétvégi versenyt és folyamatosan, egész héten át nyüzsögtek a tűzfalak körül, amin a meghívott művészek dolgoztak, míg mi rohangáltunk falról-falra, mint a futóbolondok.

- Volt időd összeismerkedni a versenytársaiddal? Milyen volt köztetek a hangulat?

- Mivel a verseny csak hétvégén kezdődött és mi kedd hajnalban érkeztünk volt időnk ráhangolódni. Megismerkedtünk egymással, vacsora, sörözés. Másnap reggel már a festékeket válogattuk a helyi graffshopban és beindult a gépezet. Gyakorlatilag mire oda jutottunk, hogy irány a verseny, addigra mindenki túl volt egy rakás rajzon, pár baráti hangulatban eltöltött estén és teljes mértékben a társaság számított és nem az, hogy ki áll fel a dobogóra.

- Sikerült-e találkoznod, megismerkedned a meghívott művészek közül valakivel?

- Természetesen! Mind egy szállodában laktunk, ezért semmilyen válaszvonal nem volt köztünk, versenyzők és meghívottak között. Sokan ismerték is már egymást korábbi rendezvényekről, vagy mert egy országból érkeztek. Közös vacsorák, italozás a szálloda partján, mind, együtt.

- A verseny mellett ki tudtál-e kapcsolódni más programokkal?

- Nem igazán. Szerintem sokak számára és nekem is olyan volt ez, mint egy festő maraton. A helyi srácok folyamatosan mutatták a helyeket, hoztak-vittek minket és reggeltől-estig fújtunk. Közben, persze, ha jobbra néztél óceán, ha balra néztél vulkanikus hegység, mondhatom lélegzetelállító. Természetesen már a fináléban, de búvárkodtunk is a korallzátonyok között, amiről én azt gondoltam, hogy valami különlegesebb helyre kell menni, de a szállodához tartozó partszakaszon csak besétálsz a vízbe és ott van!

- Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb?

- Találkozni és megismerni olyan embereket, olyan országokból, ahova talán sosem fogok eljutni, és együtt festeni egy olyan helyen, ahova úgyszintén lehet, hogy egyikünk sem fog visszatérni. Látni, hogy dolgoznak mások, megtudni hogy a graffitin kívül mivel foglalkoznak, hogyan élnek, milyen értékrendjük, kulturális beállítottságuk van. 

- Hol leszel, hol láthatunk legközelebb? Tervek a nyárra?

- Még most, május végén megyek Fat Heattel, Mr. Zeroval és Bökivel az Urban Art Now fesztiválra, amely Amszterdam legnagyobb nemzetközi street art fesztiválja. Más terv nincs egyelőre. Az invitálások, amelyek Tahitin röpködtek egymás között, inkább személyes meghívások egymáshoz, közös festésekre és egymás országainak, városainak megismerésére. De ki tudja mi jön még, hisz épphogy csak elváltunk egymástól, épp csak kezdjük beszippantani a hazai levegőt és felfogni min is vagyunk túl.

***

Versenyzők: ABUZ, ASEND ONE, BERST, CENOZ, CRONOS, DIZE, DUBIZ, DVATE, HTJ, JOPS, KALOUF, KANODELIX, MANIAK, MAST, MEO, Mr SPACELY, PHAT1, PWOZ, QUEEN ANDREA, SERMIT, SINK, TAHE, TRANSONE, SUEB.

Meghívott művészek: ALEX, ASKEW ONE, BESOK, BROK, DABS & MYLA, HOPARE, INTI, KEMS, MAD C, MOON ONE, SEY B, SOFLES, SOTEN, SUIKO