Szebenyi Dávid (Aman) még csak 20 éves, de amióta az eszét tudja rajzol. Grafikus művészként leginkább a street art motiválta, majd erősítette meg abban a hitben, hogy céltudatos, kitartó és sok munkával bármit elérhet a művészet ezen ágán. Elképzelése beigazolódni látszik. Fiatal kora ellenére ugyanis jelesen képviselteti munkáit a hazai és külföldi porondon, kiforrott egyedi stílussal rendelkezik, minden szabadidejét rajzolással és tervezőgrafikával tölti, VJ-zik, saját cuccokat tervez és egyetemre készül. Dávid született tehetség és ehhez nem fér kétség. Vele beszélgettem.
- Nagyon fiatalon kezdtél el rajzolni. Az utcára mikor kezdted el nyomatni a munkáidat? A street art volt a kezdet vagy akkor már foglalkoztál számítógépes grafikával?
- Mindig is szerettem rajzolni, órákon is mindig firkálgattam, de igazán a street art vett rá úgy hét évvel ezelőtt, hogy elkezdjek komolyabban foglalkozni a grafikával, vázlatokat készíteni, színesben dolgozni. Aztán ugye belefáradtam, kicsit ellustultam és jött az a verzió, hogy nyomtassam a matricákat. Először rajzokat fénymásoltam matricapapírra, csak utána kezdtem el géppel alkotni mert szerettem volna valami egységeset létrehozni. Ez a próbálkozás így visszanézve kifejezetten gyatrán sikerült, de emiatt kezdtem el digitális grafikával foglalkozni és ez vezetett el oda, ahol most tartok. Ha mostanában matricázásra hajtom a fejem, nem használok számítógépet. Az valahogy elveszi a feelingjét az egésznek.
- Könnyen megtaláltad a saját hangodat és a saját stílusod, amiről felismerhetnek az emberek?
- Mivel a street art rávett arra az elméletre, miszerint szeretném, hogy az emberek stílus alapján ismerjék fel a rajzaimat, ne pedig egy név alapján, igen. A nevet sokkal nehezebb volt megtalálni, de azt szeretem mindig másodlagos helyen tartani, mert nálam a kép/megjelenés az első.
- Mikor tudatosult benned, hogy művészi szinten, tervezőgrafikusként akarod mindezt csinálni?
- Úgy négy éve, amikor rájöttem, hogy többet is tudok mint karaktereket rajzolni. Azt hiszem ez jelentette a street artos pályafutásom végét.
- Nagyon széles skálán mozogsz, ezerféle dolgot tervezel, külföldi oldalakon is fenn vannak a cuccaid. Mégis, hogy jut elég időd mindenre? Sokat melózol vagy sikerült mindent harmonikus egyensúlyba helyezned?
- Még így is kevésnek érzem azt az időt, amit erre fordítok. Mindig azt érzem, hogy többet kellene rajzolnom. Sajnos a munka eddig az iskola rovására ment és idén szenvedek is miatta, éppen ezért sokkal kevesebb saját munka készült ebben az évben. Jövőre tervezem a nagy visszatérést, amikor a street artot is megpróbálom visszahozni az életembe. A külföldi melókat pedig csak a jó internetes propagandának köszönhetem, illetve annak, hogy a weblapszerkesztés alapjait már hatodikban elsajátítottam. Így ezt nem volt nehéz autodidakta módon - mint minden mást, amit csinálok - tovább fejleszteni.
- Itt van tehát a tervezőgrafika, a VJ, a saját cuccok tervezése és gyártása. Van még valami, amiről nem tudok és foglalkozol vele?
- Szoktam festeni és weblapokat készíteni. Nagyjából ennyi, de terveim között van még a zenélés (DJ) megtanulása (progresszív goát és minimalt szeretnék játszani).
- Külföldön szeretnéd folytatni a tanulmányaidat. Erre mikor kerülne sor és melyik egyetemre mennél?
- Igen, ha sikerül, szeretnék jövőre kimenni Londonba, a Central Saint Martin művészeti egyetemre. Ha ez nem jön össze, akkor a MOME grafika szakára.
- Hogyan képzeled a jövődet az egyetem elvégzése után? Vannak már komolyabb terveid, amiket mindenféleképp meg akarsz valósítani?
- Egy rövid ideig szeretném a saját életemet élni és közben szabadúszóként dolgozni. Ha ez nagyon bejön, akkor ezt folytatni, saját céget vagy stúdiót alapítani... stb. Viszont ha ebből nem lesz meg a kenyérre való, akkor szeretnék elmenni egy grafikai stúdióba dolgozni, inkább azt is külföldön.
- Hogy képzeled el az életed tíz év múlva?
- Úgy, ahogy most, csak sokkal szabadabban.
Még több Aman:
www.a-man.hu
Flickr
